A humanoid robotoknál a látványos demók helyett most az unalmas, ismétlődő feladatok számítanak igazán. Shenzhen közelében pedig már egy új munkakör körvonalazódik: te mozogsz, a robot dolgozik.

Mi történt

Shenzhen belvárosától nagyjából háromnegyed órányira egy startupnál a dolgozók VR-headsetet, kézi kontrollereket és mozgáskövető eszközöket viselnek, majd ezekkel távolról „beleülnek” egy humanoid robotba. Gondolj rá úgy, mintha egy videojátékot irányítanál, csak itt a karaktered egy valódi test, ami egy raktárban vagy egy boltban mozog.

A robotokat olyan helyszínekre szánják, mint gyártósorok és kisboltok, ahol tipikus feladat a polcok feltöltése vagy tárgyak kiválogatása ládákból. A távoli irányítás (teleoperáció) rövid távon azért hasznos, mert a robot így akkor is „munkaképes”, ha még nem elég okos ahhoz, hogy mindent magától csináljon meg.

A másik cél kevésbé látványos, de stratégiailag fontos: az emberi mozdulatok és döntések rögzítése tanítóadatként. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amit ma egy operátor megcsinál a robot testével, az holnap tréninganyag lehet egy olyan vezérlőszoftvernek, amely egyre több lépést automatizál.

Miért fontos

A humanoid robotok egyik nagy problémája nem a „vas” (motorok, szenzorok, akkumulátor), hanem a megbízható viselkedés a valóságban: különböző tárgyak, változó fények, szűk helyek, váratlan akadályok. A teleoperáció itt egyfajta híd: azonnal értéket adhat (emberi irányítással), miközben adatot termel a későbbi autonómiához. Olyan, mint amikor egy kezdő sofőr mellett ott ül az oktató: a kocsi megy, de a tapasztalat közben gyűlik.

A hétköznapi felhasználónak ez azért érdekes, mert a „robotmunka” nem feltétlenül egyik napról a másikra váltja le az embereket, hanem először új szerepeket hoz létre: operátorokat, felügyelőket, adatgyűjtőket. Ugyanakkor hosszabb távon pont ez az adatgyűjtés teheti lehetővé, hogy a robotok kevesebb emberi beavatkozással működjenek.

Mire figyelj

  1. Mennyire lesz skálázható az operátoros modell? Ha egy robothoz tartósan „kell egy ember”, az költségben és szervezésben is korlátot jelent.
  2. Mitől lesz az adat valóban használható? Nem mindegy, milyen feladatokról, milyen minőségben és milyen változatos környezetben gyűlik mozgás- és szenzoradat.
  3. Hol húzzák meg a határt az autonómia felé? A Wired AI értelmezésében a teleoperáció egyszerre termel bevételt és tréninganyagot — a kérdés az, mikor (és mely részfeladatoknál) vált át a rendszer emberről gépre anélkül, hogy a megbízhatóság romlana.

Ha a humanoidok tényleg eljutnak a „hasznos a mindennapokban” szintre, annak valószínűleg nem egy nagy áttörés lesz a neve, hanem sok ezer óra csendes, VR-ben ledolgozott műszak.