Az AI energiaigényéről eddig főleg úgy beszéltünk, mintha minden egyes kérdés külön mérhető lenne. Csakhogy az új AI-ügynökök nem egyetlen választ adnak, hanem önállóan, sok lépésben dolgoznak — és ettől a villanyszámla mögötti matek is sokkal durvább lehet.

Mi történt

Egy klímakutató megpróbálta megbecsülni, mennyi áramot fogyaszt a napi használata egy AI-alapú kódoló asszisztensnek. A számítás alapja az volt, hogy mennyi tokent dolgozott fel a rendszer. A token nagyjából a modell által kezelt apró szövegegység: gondolj rá úgy, mint amikor egy hosszú mondatot nem egyben, hanem sok kis darabban olvas el a gép.

A becslés szerint az átlagos napi használat 1,2 és 5,9 kWh közé esett. Ez már egyetlen felhasználónál is számottevő mennyiség, nagyjából több hűtőszekrény napi fogyasztásához mérhető. A legérdekesebb rész nem is maga a végső szám, hanem az, hogy honnan jön: nyolc hét alatt a feldolgozott tokenek döntő része abból származott, hogy az ügynök újra és újra visszaolvasta a saját „munkamemóriáját”, vagyis az addig felhalmozott kontextust.

Ez azért fontos, mert az ügynökszerű AI másképp működik, mint egy sima chatbot. Minden új lépésnél — például amikor parancsot futtat, fájlt olvas vagy másik eszközt hív meg — újra feldolgozza az addigi előzményeket. Olyan ez, mintha valaki minden egyes munkafázis előtt az elejétől újra átolvasná a teljes jegyzetfüzetét. A felhasználó ebből csak a végső választ látja, miközben a háttérben jóval több számítás történik.

Miért fontos

A lényeg nem az, hogy egyetlen AI-eszköz önmagában „túl sokat” fogyaszt-e, hanem hogy ez a használati minta gyorsan skálázódik. Ha sok millió ember kezd el ilyen, több lépésben dolgozó asszisztenseket használni programozásra, ügyintézésre vagy irodai feladatokra, az már érzékelhető plusz terhelést jelenthet az adatközpontoknak és közvetve az elektromos hálózatnak is. Közben a pontos kép továbbra is homályos, mert a nagy AI-laborok alig közölnek részletes adatokat a belső energiafelhasználásról. A Futurism által idézett kritikák szerint a mostani becslés hasznos kiindulópont, de részben régebbi adatokra épül, ezért könnyen lehet, hogy a valós költség ennél magasabb vagy épp alacsonyabb.

Mire figyelj

  1. Érdemes követni az új kutatásokat az úgynevezett agentic AI-ról, vagyis az önállóan több lépést végrehajtó rendszerekről, mert ezek pontosabban megmutathatják a tényleges energiaigényt.
  2. Fontos kérdés lesz, hogy a fejlesztők mennyire tudják csökkenteni a felesleges újraolvasást és kontextuskezelést, mert itt látszik az egyik legnagyobb pazarlási pont.
  3. Felhasználói oldalról is számít majd, milyen feladatokra vetjük be ezeket az eszközöket: nem mindegy, hogy egy gyors kérdésről van szó, vagy egy órákon át dolgozó AI-ügynökről.
  4. A következő hónapok egyik kulcstémája az átláthatóság lehet: amíg nincs több nyilvános adat az AI-rendszerek valódi fogyasztásáról, addig nehéz megmondani, mekkora árat fizetünk a kényelemért.