Ha a chatbotot nem csak gyorsításra, hanem gondolkodás helyett használod, lehet, hogy észrevétlenül átszoktatod az agyad a „készen kapott” válaszokra. Egy friss MIT-közeli kísérlet és több újabb tanulmány is azt sugallja: érdemes komolyan venni a kognitív mellékhatások kérdését.

Mi történt

Nataliya Kosmyna, az MIT egyik kutatója egy 54 fős vizsgálatban elektroenkefalogrammal (EEG) mérte diákok agyi aktivitását, miközben rövid, szándékosan nyitott végű esszéket írtak. Az EEG-t úgy képzeld el, mint egy „elektromos mikrofont” a fejbőrön: nem olvas gondolatot, de megmutatja, mennyire aktívak bizonyos agyi területek feladat közben.

A résztvevőket három csoportra osztották: az egyik ChatGPT-t használhatott, a másik Google-keresést (AI által generált összefoglalók nélkül), a harmadik pedig csak a saját tudására támaszkodhatott. A (még nem lektorált) tanulmány szerint mindhárom csoport három hónapon át havi egy esszét írt, majd a negyedik hónapban egy alcsoportot „átkapcsoltattak” ChatGPT-re vagy épp el onnan, hogy lássák, mi történik a munkamódszer váltásakor.

A kutatók megállapítása „baljós” volt: a ChatGPT-t használó diákok „következetesen alulteljesítettek idegi, nyelvi és viselkedéses szinten”, és az egymást követő esszéknél egyre lustábbá váltak. Kosmyna a BBC-nek úgy fogalmazott: „az agy nem aludt el, de jóval kisebb volt az aktiváció a kreativitáshoz és az információfeldolgozáshoz kapcsolódó területeken.”

A ChatGPT-t használók emellett nehezebben idézték fel és idézték saját esszéik részleteit, ami illeszkedik más kutatásokhoz, amelyek szerint az információ-visszaidézés (emlékezeti előhívás) romolhat, ha túl sokat „kiszervezünk” eszközöknek. Az eredetiség kérdése is felmerült: a vizsgálatban részt vevő egyik tanár állítólag meg is kérdezte Kosmynát, hogy a ChatGPT-s diákok „egymás mellett ültek-e”, mert az esszék annyira hasonlítottak.

A Futurism cikke több párhuzamos irányt is említ. Egy másik friss tanulmány „béka a forró vízben” hatásról beszélt: a gondolkodási képességek romlása nem hirtelen, hanem lassan, észrevétlenül történhet, ha rendszeresen a chatbotra támaszkodunk. Egy, a Pennsylvaniai Egyetem kutatóitól származó friss munka pedig azt találta, hogy amikor a résztvevők érvelési és tudásalapú kérdésekre válaszolhattak, és választhatták a ChatGPT-t is, többségük a chatbotot választotta — ezt a kutatók „kognitív átadásnak” (cognitive surrender) nevezték.

Miért fontos

A lényeg nem az, hogy „az AI butít” — a források inkább egy nagyon konkrét kockázatra mutatnak rá: amikor a chatbot nem eszköz, hanem mankó lesz. Gondolj rá úgy, mint a GPS-re: hasznos, de ha mindig rábízod magad, idővel romolhat a belső tájékozódásod. Itt ugyanez történhet a fogalmazással, az érveléssel, az ötletképzéssel és az emlékezeti előhívással.

Az is fontos kontextus, hogy a Kosmyna-féle eredmények egyelőre nem peer-reviewed (nem mentek át független szakértői lektoráláson), tehát óvatosan kell kezelni őket. Viszont több, egymástól független jel mutat ugyanabba az irányba: a felhasználók hajlamosak a „kognitív rövidítésekre”, és az agy — Kosmyna megfogalmazásával — „szereti” az ilyen könnyítéseket. Ez a kombináció (könnyen elérhető válasz + emberi hajlam a spórolásra) különösen az oktatásban és a tudásmunkában lehet kritikus.

Mire figyelj

  1. Lektorálás és reprodukció: érdemes követni, hogy a MIT-közeli kísérletet lektorálják-e, és más kutatócsoportok meg tudják-e ismételni hasonló eredményekkel.
  2. Mit mér az EEG valójában: az EEG aktivitáscsökkenés nem „agyhalál”, hanem jelzés lehet arról, hogy más stratégiával dolgoznak a résztvevők (pl. kevésbé generálnak, inkább válogatnak). A részletes módszertan (feladatok, értékelés, kontrollok) sokat számít.
  3. Használati mód vs. használat ténye: nem mindegy, hogy a chatbotot ötletelésre, vázlatolásra, ellenőrzésre használod, vagy helyetted ír és gondolkodik. A kutatások egyik tétje pont az, hogy hol húzható meg a határ a produktivitási eszköz és a „kognitív átadás” között.
  4. Emlékezet és eredetiség: ha a saját szövegedet sem tudod visszaidézni, vagy a kimenet túl homogén, az gyakorlati probléma lesz vizsgán, interjún, szakmai vitában — és hosszabb távon a saját gondolati „hangod” kialakulásában is.