Az MI-t ma sokan szoftverkérdésnek látják, pedig nagyon is fizikai: földterület, vezetékek, transzformátorok, hűtés, zaj és fény. Ahogy nő az adatközpont-építési kedv, úgy válik egyre gyakoribbá, hogy a helyi közösségek nem a technológiával vitatkoznak, hanem azzal, amit a saját utcájukban hagy maga után.

Mi történt

Az MI-adatközpontok körüli társadalmi konfliktusok egyre több helyen bukkannak fel, és már most látszik, hogy a beruházók egy része kénytelen újragondolni a terveit. Ennek a feszültségnek az alapja egyszerű: az adatközpontok hatalmas infrastruktúrák, amelyek nem „láthatatlan felhők”, hanem ipari létesítmények, és a helyi terhelések (áram, víz, közlekedés, környezeti hatások) koncentráltan jelentkeznek.

A jelenség nem az MI-korszakban kezdődött. Jó előkép az Apple 2015-ös terve az ír Athenry városában: nagyjából 1 milliárd dolláros adatközpontot akartak építeni egy 500 acre-es (több mint 200 hektáros) területen, amely európai szolgáltatásokat szolgált volna ki, például az iTunes-t, az iMessage-et és a Sirit. A vállalat közösségi „visszaadást” is ígért (tanösvények, kültéri oktatási terek, őshonos fák újratelepítése), és 100%-ban megújuló energiával működő üzemet.

A helyi lakosok azonban gyorsan kifogásokat emeltek: zaj, fényszennyezés, árvízkockázat, forgalomnövekedés és a vadon élő állatokra gyakorolt hatás került a viták középpontjába. Bár az ír független tervezési testület 2016-ban jóváhagyta a projektet, a lakossági fellépés bírósági felülvizsgálati kérelemig jutott. 2017-ben a Legfelsőbb Bíróság (High Court) az Apple javára döntött, de a fellebbezés következő lépcsője – a Supreme Court elé vitel szándéka – végül elég volt ahhoz, hogy a cég kiszálljon.

Miért fontos

Az adatközpontok körüli viták valójában arról szólnak, ki viseli a digitális szolgáltatások fizikai költségeit. Gondolj rá úgy, mint egy „láthatatlan gyárra”: a felhasználó csak egy appot lát, a település viszont zajt, éjszakai fényeket, építkezési forgalmat és a helyi infrastruktúra terhelését. A „100% megújuló” ígéret közben sokszor nem azt jelenti, hogy a létesítmény minden pillanatban megújuló áramról megy, hanem hogy éves szinten megújuló forrásokból származó energiát vásárolnak vagy kompenzálnak – ettől még a helyi hálózat csúcsterhelése nagyon is valós probléma lehet.

Mire figyelj

  1. Mit jelent a „megújuló” a gyakorlatban? Érdemes nézni, hogy helyben épül-e új megújuló kapacitás, vagy csak papíron történik az elszámolás.
  2. Helyi terhelések: zaj, fény, víz, forgalom. Ezek a viták tipikusan nem ideológiaiak, hanem életminőségi kérdések, amelyekre konkrét műszaki és szabályozási válaszok kellenek.
  3. Engedélyezés és jogi kockázat. Az athenry-i példa azt mutatja, hogy még jóváhagyás után is elhúzódhat a folyamat, és a bizonytalanság önmagában is meg tudja ölni a projektet.
  4. Közösségi „kompenzáció” vs. tényleges hatáscsökkentés. Tanösvények és faültetés jól hangzik, de a döntő kérdés az, mennyire csökkenti a beruházó a mindennapi terhelést (például zajvédelmi megoldásokkal, fénykibocsátás korlátozásával).

A The Verge AI által felidézett történet lényege, hogy a következő évek MI-infrastruktúráját nem csak mérnökök és befektetők alakítják majd, hanem azok a települések is, ahol ezeket a létesítményeket ténylegesen felhúzzák.