Nem gondolatolvasás a szó hollywoodi értelmében, de már elég közel van ahhoz, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel. Egy új AI-rendszer agyi szkennelésekből meglepően pontosan rekonstruálhatja, milyen képet látott valaki.

Mi történt

Kutatók egy olyan modellt fejlesztettek, amely agyi felvételek alapján megpróbálja visszaállítani a látott képet. A rendszer nyolc ember nyilvános agyiadat-készletén tanult: az alanyok több ezer képet néztek, miközben nagy felbontású fMRI-vizsgálat készült róluk. Az fMRI az agy véráramlásának változásait méri, vagyis közvetve azt mutatja meg, mely területek aktívak. Itt különösen fontos volt a részletesség: a felvételek már nagyon kis, nagyjából egy köbmilliméteres agyi térfogatok szintjén is adtak jelet.

A megoldás két részből állt. Az egyik a kép szerkezetét próbálta megbecsülni, a másik a tartalmát — leegyszerűsítve: az egyik azt, hogy „mi hol van”, a másik azt, hogy „mi látható rajta”. Ezt egy diffúziós képgenerátorral kapcsolták össze. Gondolj rá úgy, mint egy nagyon ügyes rajzolóra, aki először egy zajos pacából indul, majd lépésről lépésre addig finomítja a képet, amíg abból értelmes jelenet nem lesz.

Mivel kevés a megfelelő minőségű agyi adat, a kutatók egy fordított modellt is építettek: ez nem a képet próbálta kiolvasni az agyból, hanem azt becsülte meg, milyen agyi aktivitás tartozna egy adott képhez. Ezzel mesterségesen előállított, úgynevezett szintetikus agyi adatokat tudtak gyártani, amelyekkel tovább lehetett javítani a dekódolást. A rendszer így nemcsak a valódi mérésekre támaszkodott, hanem egyfajta edzőpályát is kapott. A módszer nem hibátlan: előfordult, hogy egy kutyát fürdőkádban kecskének rekonstruált.

Miért fontos

A legkézenfekvőbb haszon az lehet, hogy a technológia egyszer segíthet azoknak, akik bénulás vagy más állapot miatt nem tudnak beszélni vagy mozogni. Ha az agyi mintázatokból megbízhatóbban lehetne képeket, szándékokat vagy választásokat visszafejteni, az új kommunikációs csatornát nyithatna. Ugyanakkor itt jön be az „agyi magánszféra” kérdése is: az agyadat eddig sokan az utolsó igazán privát térnek tekintették. A mostani módszerhez még nagy, drága és helyhez kötött fMRI-gép kell, tehát nem arról van szó, hogy bárki egy hétköznapi eszközzel beleláthat a fejedbe. De a MIT Technology Review-nak nyilatkozó szakértők szerint, ha hasonló elvek egyszer hordható EEG-eszközökre is átültethetők lesznek, az már nemcsak orvosi, hanem komoly etikai és üzleti kérdés is lesz. Az EEG az agy elektromos aktivitását méri a fejbőrön keresztül; sokkal egyszerűbb és olcsóbb, de ma még jóval kevésbé részletes.

Mire figyelj

  1. Az egyik nagy kérdés az, mennyire általánosítható a módszer. Nyolc alany és laboratóriumi környezet még nem jelenti azt, hogy széles körben, változatos embereknél is ugyanígy működik.
  1. Fontos lesz, hogy a technika mennyire marad fMRI-hez kötve. Ha csak nagy felbontású, klinikai szintű agyi képalkotással használható, az egészen más kockázati szint, mint ha egyszer fogyasztói viselhető eszközökkel is működne.
  1. Érdemes követni a szabályozási oldalt is. Az ilyen fejlesztések mellett előbb-utóbb felmerülhet, hogy az agyi adatokat különösen érzékeny személyes adatként kell-e kezelni, és milyen beleegyezés kell a használatukhoz.
  1. A gyakorlati értéket végül nem az dönti el, hogy látványosak-e a rekonstruált képek, hanem az, hogy megbízhatóan, ismételhetően és biztonságosan használhatók-e valós helyzetekben.