A generatív AI körüli szerzői jogi viták sokszor elvontnak tűnnek, de most kézzelfoghatóvá váltak: egyetlen egyezségből több millió font landolhat egy nagy kiadónál – és a szerzőknél is.

Mi történt

A Harry Potter kiadója, a Bloomsbury többmillió fontos kifizetés kedvezményezettje lett egy 1,5 milliárd dolláros (kb. 1,12 milliárd fontos) szerzői jogi egyezségben, amelyet az Anthropic AI-startup kötött szerzők és kiadók nagy csoportjával. A vita lényege az volt, hogy védett műveket használtak fel chatbotok betanításához.

A Bloomsbury közlése szerint 14 087 címe szerepel az egyezségben, a javasolt kompenzáció nagyjából 3000 dollár címenként. A pénz várhatóan részletekben érkezik, akár már a pénzügyi év második felében. Az ügyvédi díjak és egyéb költségek (kb. 10%) levonása után a Bloomsbury és az érintett szerzők csoportja körülbelül 19 millió dollárra (kb. 14 millió fontra) számíthat, amelyet megosztanak a szerzőkkel.

Miért fontos

A szerzői jog most az AI-robbanás egyik fő ütközőzónája, mert a nagy nyelvi modelleket (gondolj rá úgy, mint egy „szöveg-előrejelző motorra”, amit óriási mennyiségű példán tanítanak) tipikusan a nyílt web hatalmas adathalmazain tréningezik. Ebbe gyakran belecsúsznak jogvédett tartalmak is, például regények és hírcikkek. Az AI-cégek az Egyesült Államokban sokszor a „fair use” (méltányos felhasználás) jogi doktrínájára hivatkoznak, ami bizonyos körülmények között engedélyezhet engedély nélküli felhasználást. A kreatív szakmák viszont régóta azt kérik: legyen előzetes engedélykérés – vagy legalább utólagos fizetés. Ez az egyezség azt mutatja, hogy a piac egyre inkább a pénzügyi rendezések és licencelési konstrukciók felé mozdul.

Mire figyelj

  1. Precedens vagy kivétel? Ez az első nagy egyezség a sok, még futó amerikai AI-szerzői jogi per közül. Érdemes figyelni, hogy a bíróságok később mennyire tekintik „normának” a hasonló kompenzációs modelleket.
  2. Mennyit ér egy cím? A kb. 3000 dollár/cím irányár fontos jelzés lehet más kiadóknak és jogtulajdonosoknak, de a tényleges értéket az fogja meghatározni, hogy a jövőben milyen licencdíjak és feltételek alakulnak ki.
  3. Opt-in licencelés terjedése A Bloomsbury már tavaly bejelentett egy AI-licencmegállapodást, amelyben akadémiai műveket értékesít tréningcélra, és a szerzők „opt in” (önkéntes csatlakozás) alapon dönthetnek, kérnek-e részesedést jogdíj formájában. Ha ez a modell beválik, a „per vagy engedély” dilemmát egyre gyakrabban válthatja fel a „szerződés és jogdíj” logikája.

A következő hónapokban az lesz igazán beszédes, hogy az egyezség után hány szereplő választja inkább a tiszta licencelést, és hányan mennek tovább a bírósági úton.