Képzeld el, hogy egy könyv teljesen elszenesedett, és ha kinyitnád, egyszerűen porrá omlana. Most mégis sikerült „elolvasni” egy ilyen, a Vezúv kitörésekor megégett papirusztekercset – úgy, hogy nem kellett kibontani.

Mi történt

Egy herculaneumi papirusztekercs (PHerc 1667) megmaradt részét mesterséges intelligencia segítségével virtuálisan kibontották, és kiolvasták a korábban hozzáférhetetlen szöveget. A kutatók 20 oszlopnyi, több mint egy méternyi elszenesedett papiruszon futó szöveget azonosítottak anélkül, hogy fizikailag szétnyitották volna a tekercset.

A dokumentum a Kr. e. 2. századhoz vagy a késői 3. századhoz köthető, és etikáról, művészetről, valamint emberi viselkedésről szóló filozófiai fejtegetéseket tartalmaz. A tekercs sorsa közben nem volt kegyes: egy ponton kettétört, a korábbi kibontási próbálkozások pedig a külső rétegek lepattogzását, szétesését okozták. Ami megmaradt, az mindössze kb. 8 cm magas és 2 cm széles – nagyjából az eredeti felének megfelelő mennyiség.

A technikai kulcs a „virtuális kibontás”: nagy felbontású röntgenfelvételekből (gondolj rá úgy, mint egy 3D CT-re) szoftverrel rétegenként „szétválasztják” a papirusz feltekeredett szerkezetét, majd gépi tanulással megpróbálják felismerni a tinta nyomait. A trükk itt az, hogy a tinta és a papirusz rostjai a röntgenképen nagyon finom, nehezen észrevehető eltéréseket mutatnak – ezt tanulja meg a modell.

Miért fontos

Ez nem csak látványos technológiai bravúr: a herculaneumi tekercsek a klasszikus ókor egyik legnagyobb „néma archívumát” jelentik, mert a könyvtár anyagának jelentős része fizikailag olvashatatlan állapotban maradt. Ha a virtuális kibontás megbízhatóan működik, akkor olyan szövegek kerülhetnek elő, amelyekről eddig azt hittük, örökre elvesztek – és ez a humán tudományokban ugyanúgy nagy ugrás, mint amikor egy régészeti lelőhelyen új termet nyitsz meg egy lezárt épületben.

Mire figyelj

  1. Szerző és mű azonosítása: a tekercs címe és szerzője egyelőre nem biztos, de Federica Nicolardi és kollégái elemzése alapján a szöveg sztoikus értekezés lehet, akár Khrüszipposzhoz (Chrysippus) köthetően. Ennek megerősítése vagy cáfolata komoly filológiai munka lesz.
  2. Mit tud ténylegesen a technológia: a módszer sikere nem azt jelenti, hogy „minden tekercs holnap olvasható”. A minőség függ a felvételektől, a tekercs állapotától, a tinta jellegétől és attól is, mennyire jól lehet a rétegeket digitálisan szétválasztani.
  3. A következő szűk keresztmetszet a jelentés: a technika egyre inkább „kinyitja” a szövegeket, de a neheze most jön: fordítás, értelmezés, kontextusba helyezés. Ahogy a projektben részt vevő Brent Seales is utal rá, a fókusz egyre inkább azon lesz, mit mondanak ezek az írások, nem azon, hogy ki lehet-e olvasni őket.

A legérdekesebb fordulat talán az, hogy itt az AI nem helyettesíti a klasszika-filológust, hanem visszaadja neki a munka tárgyát: a szöveget, ami eddig szó szerint hozzáférhetetlen volt.