Nem az a legnagyobb változás, hogy több lett az online politikai hazugság, hanem az, hogy most már olcsón, gyorsan és ipari mennyiségben lehet gyártani őket. Mire egy cáfolat megérkezik, addigra ugyanaz az állítás gyakran már több új változatban kering.

Mi történt

Az amerikai félidős választások előtt szakértők szerint soha nem látott mennyiségben árasztják el a közösségi médiát az AI-val támogatott dezinformációs kampányok. A mesterséges intelligencia itt nem valami önálló „gonosz szereplő”: inkább egy eszköz, amellyel sokkal olcsóbban lehet meggyőző szöveget, képet, videót vagy akár hangfelvételt készíteni, majd ezeket apró változtatásokkal újra és újra feltölteni. Gondolj rá úgy, mint egy spamgépre, csak politikai üzenetekre hangolva.

Ezzel párhuzamosan a nagy platformok az elmúlt években visszavágták a választási integritással, biztonsággal és tartalommoderálással foglalkozó csapatokat. A hangsúly egyre inkább az automatizált rendszerekre és a közösségi jelzésekre került. Ez papíron skálázható megoldásnak tűnik, a gyakorlatban viszont az a probléma, hogy a félrevezető tartalmak folyamatosan alakulnak: ha egy posztot eltávolítanak vagy megcáfolnak, perceken belül megjelenhet egy kissé átírt verzió, amit a rendszer már nem ugyanúgy ismer fel.

Erre jó példa egy texasi szenátusi kampány ügye, ahol egy jelöltről azt terjesztették, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll Ohióban. A kampány videóval és nyilvános megszólalással cáfolta az állítást, de a történet napokig élt tovább, sőt spanyol nyelvű körökben új formát öltött: ott már öngyilkossági kísérletként terjedt. Ez jól mutatja, hogy a dezinformáció nem egyszerűen „igaz vagy hamis” kérdés, hanem mozgó célpont. Ha a hazugság minden megosztásnál kicsit átíródik, az eredeti helyreigazítás önmagában kevés.

Közben más kampányoknak azzal is szembe kellett nézniük, hogy a félrevezető állításokat nemcsak anonim fiókok vagy pártos oldalak erősítik fel, hanem időnként hivatalos szereplők is. Ez különösen nehézzé teszi a védekezést: ha egy hamis vagy vitatott állítás intézményi súlyt kap, sokkal tovább marad napirenden, és a platformok sem feltétlenül reagálnak rá gyorsabban.

Miért fontos

A hétköznapi felhasználó szempontjából ez nem csak amerikai belpolitikai történet. A tét az, hogy a közösségi platformok ma mennyire képesek megkülönböztetni a politikai véleményt a manipulációtól, különösen akkor, amikor a manipuláció több nyelven, sokféle formában és AI segítségével készül. A deepfake, vagyis mesterségesen előállított, valódinak látszó kép-, hang- vagy videótartalom azért veszélyes, mert nem kell tökéletesnek lennie: elég, ha elég hihető ahhoz, hogy megosszuk, kommenteljük vagy kételkedjünk. A Guardian által idézett szakértők szerint a legnagyobb rés nem is feltétlenül a szabályok hiánya, hanem az, hogy a meglévő szabályok szűkek, nyelvenként eltérően érvényesülnek, és a végrehajtásuk egyre inkább automatizált.

Mire figyelj

  1. Érdemes nézni, hogy a platformok bővítik-e a választási félretájékoztatás definícióját, vagy továbbra is főleg a szavazás idejére, helyére és módjára vonatkozó hazugságokra koncentrálnak.
  1. Fontos kérdés, hogy a nem angol nyelvű tartalmaknál, különösen a spanyol nyelvű politikai posztoknál javul-e a moderáció. Ha nem, a többnyelvű dezinformáció továbbra is könnyebben kicsúszhat az ellenőrzés alól.
  1. A következő hónapokban sokat számít majd, mennyire lesz kötelező vagy ellenőrizhető az AI-val készült kampányanyagok címkézése. A címke önmagában nem old meg mindent, de legalább jelzi, hogy nem hagyományos felvételt látsz.
  1. Felhasználóként a legjobb védekezés továbbra is az, ha gyanús politikai állításnál nem a poszt formáját, hanem az ellenőrizhető bizonyítékot nézed. Az AI-korszakban a meggyőző csomagolás egyre olcsóbb, a hiteles bizonyítás viszont nem lett egyszerűbb.