A robotikában könnyű elveszni a látványos demók és humanoid ígéretek között. A Maven Robotics története azért érdekes, mert egy sokkal prózaibb, de üzletileg nagyon is fontos kérdésre épít: hogyan lehet kiváltani a raktárak egyik leginkább kézi munkára támaszkodó folyamatát.

Mi történt

A Maven Robotics 100 millió dolláros tőkebevonással lép ki a „stealth” időszakból, vagyis abból a fázisból, amikor egy startup szándékosan kevés nyilvános információt oszt meg magáról. A cég a friss pénzből 250 darabot építene a harmadik generációs robotjából, és már a negyedik generációs platform tervezését is elindítja.

A vállalat központi terméke egy kerekes alapon mozgó, kétkarral szerelt ipari robot, amely nagyjából 16 km/órás sebességgel tud haladni, és karonként összesen legfeljebb 30 kilogrammos dobozokat kezel. Fő feladata a „mixed palletizing”, vagyis vegyes raklapok összeállítása. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a különböző gyárakból érkező dobozokat egy elosztóközpontban újrarendezi úgy, hogy az adott boltba pontosan az a termékkombináció menjen, amire rövid távon szükség van. Gondolj rá úgy, mint egy folyamatosan újratervezett, fizikai bevásárlólista automatikus összekészítésére, csak raktári méretben.

A cég szerint ma már legfeljebb nyolc robotjuk dolgozik ügyfélkörnyezetben napi 16 órában, legalább 99%-os rendelkezésre állással. Ez utóbbi azt mutatja meg, mennyit üzemel ténylegesen a rendszer leállás nélkül. A Maven egyik korai sikere az volt, hogy egy nagy fogyasztási cikkes vállalat automatizálási projektjét úgy nyerte el, hogy kezdetben még kész terméke sem nagyon volt. Inkább az ügyfél gyáraiba és raktáraiba mentek ki, és nem általános robotvíziót adtak el, hanem konkrét munkafolyamatot.

A háttér is beszédes: a vezérigazgató, Hamza Derbas autóipari és elektromosjármű-fejlesztési múlttal érkezett, korábban pedig éveket töltött az Apple különleges projektjein. A csapat több tagja az önvezető autós világból jön, ami nem véletlen. Az ilyen rendszereknél kulcsfontosságú a valós működésből visszaérkező adat gyors feldolgozása: a robot dolgozik, adatot küld, a szoftvert újratanítják, ellenőrzik, majd visszateszik a rendszerbe. Ez egy gyors tanulási kör, mint amikor egy navigációs app folyamatosan a friss forgalmi adatokhoz igazítja az útvonalat.

Miért fontos

A Maven esete jól mutatja, merre mozdul a robotika üzleti oldala. Nem feltétlenül az nyer, aki a legemberszerűbb gépet építi, hanem aki a legjobban illeszkedik egy valódi ipari folyamathoz, és kiszámítható megtérülést ad. A raktárakban a vegyes raklapépítés tipikusan ilyen feladat: ismétlődő, fizikailag megterhelő, mégis nehezen automatizálható, mert a termékmix és a kereslet gyorsan változik. A TechCrunch anyagában megszólaló befektető szerint a cég megkülönböztető ereje épp az, hogy nem kutatólabor-logikával, hanem ipari rendszerként közelít a problémához.

Mire figyelj

  1. Az lesz az első nagy teszt, hogy a 250 új robot legyártása és telepítése mennyire megy simán. Egy jól működő prototípus és egy nagyobb flotta között óriási a különbség.
  2. Érdemes figyelni, tud-e a cég továbblépni a raklapozásból az anyagkezelés és a gyártási feladatok felé. Ezekhez már fejlettebb manipuláció kell, vagyis a robotnak sokkal ügyesebben kell tárgyakat megfogni és mozgatni.
  3. Kérdés az is, meddig elég a feladatonkénti stratégia. Ez ma kifejezetten racionálisnak tűnik, de ha a nagy AI-laborok valóban használható, általánosabb fizikai modellekkel állnak elő, a verseny gyorsan átrendeződhet.
  4. A humanoid robotokkal szembeni kritika szintén fontos vita marad. A Maven álláspontja szerint az iparban a megtérülés számít, és ehhez nem feltétlenül két láb kell, hanem stabil, olcsóbban üzemeltethető gépek.